A leghosszabb úton is úgy kell elindulni, hogy az ember megteszi az első lépéseket, mondta valamely bölcs valamikor, s ez akkor is így van, ha fogalmunk sincs arról, milyen hosszú is a bizonyos út. Amikor elkezdődött az újhelyi vár ásatása, úgy gondoltam, 10 év alatt biztosan teljesen feltárható. A 10 az kerek szám, meglehetősen távolinak is tűnt, mire lepereg ennyi év, gondoltam nagyot nem tévedek. Rosszul gondoltam, s most, a 10 év eltelte után inkább nem becsülgetem, mennyi munka vár még ránk. Nézzük meg inkább, hogyan kezdődött minden, s 2007. nyarán mit csináltunk az újhelyi vár hűlt helyén.

Mindenekelőtt ki kellett tisztítani a terepet, kivágni a fákat, bozótokat. Ebben a meglehetősen hálátlan feladatban közreműködtek – természetesen szigorú felügyelet mellett – a sátoraljaújhelyi fegyház elítéltjei, emlékezetem szerint még a bankokat fosztogató, s a rendőrség orra alá meglehetősen sok borsot törő, ex-hoki kapus „whiskys rabló” is, aki szabadulása utáni visszaemlékezéseiben külön is megemlékezett a Várhegyről nyíló pazar panorámáról. Miután kitisztult a terep, a levegőből is megnéztük a területet. A várból sokkal több onnan sem látszódott, de a hegy platóján észlelhető különböző terepalakulatok, dombok azt sejttették, hogy a felszín alatt várnak ránk meglepetések.

A légi fotók elkészítése után további roncsolás mentes, vagyis ásatással nem járó vizsgálatot végeztünk. Ezek közül az egyik egy egyenáramú elektromos ellenállásmérés volt, amely módszernek az az alapja, hogy a felszín alatti falak és árkok, üregek fajlagos ellenállása eltér az azt körülvevő talajétól. Azt feltételeztük, hogy a vár hatalmas leomlott falai vastag törmelékréteget alkotva borítják be az alattuk megőrződött részleteket, s ezáltal fajlagos ellenállás különbség nem, vagy csak alig lesz majd mérhető. Így a vizsgálatot csak a plató északi részén végeztük el, ahol a terep egyenletes volt. Az innen készült, ellenállás különbségek adataiból generált térképen a sötétedő színek jelezik azokat a területeket, ahol elpusztult épületrészek, falak lehettek. Ma már tudjuk, hogy a mérési adatok legalábbis részben biztosan helyesek, a vörös színű területeken valóban kerültek elő jelentősebb épített részletek, de ezekről majd később.

A legelső év egy geodéziai méréssel zárult, a teljes lelőhely szintadatainak felvételével egy olyan terepmodell készült, ami a feltárás előtti állapotát dokumentálta a Várhegynek. Azt szokták mondani, hogy a régészek munkája bizonyos értelemben a sebészekéhez hasonlatos: nem lehet hibázni, hiszen azzal, hogy ásunk, visszafordíthatatlan folyamatokat indítunk el, s nagyon fontos, hogy minden mozzanatot rögzítsen, dokumentáljon az ember. A sebészes hasonlat talán kissé túlzás, bár a tét itt is nagy, a vér optimális esetben sokkal kevesebb. A vár feltárása viszont valóban visszafordíthatatlan folyamat, s ezt már 2007-ben is éreztem.

Legközelebb megírom, miért is kezdem el mindezt.

JSN Megazine template designed by JoomlaShine.com