A vár korai történetéről esett már szó pár bejegyzéssel korábban, most ismerkedjünk meg közelebbről Újhely várának utolsó ismert „tulajdonosával” Prini, azaz Perényi Péter koronaőrrel.

A magyarországi török hódoltság korszakának egyik legkiválóbb kutatója, Szakály Ferenc így jellemezte Perényi Pétert: „a körülményektől elrugaszkodott ego-optimista prototípusa.” A kétségkívül nagystílű, ám felettébb gátlástalan politizálást folytató főúrról kortársai még lesújtóbban vélekedtek. Ezek közül is kiemelkednek I. Szulejmán szavai: „A világ teremtése óta nem volt és nincs is nagyobb áruló a földön. Kétszer árult el engem, elárulta János királyt, elárulta a németek királyát, elárulta saját fiát, saját vérét, aki a markomban van”. Augustin Hirschvogel 1547 körül készült metszete egy nagy szakállú, elaggott emberként ábrázolja az ekkor mindössze 45 éves, ám életének utolsó öt és fél esztendejét I. Ferdinánd börtöneiben töltő Perényi Pétert. Ki volt tehát ez a rövid, de mozgalmas életű nagyúr, aki saját megítélése szerint semmi egyebet nem tett, csupáncsak azon fáradozott, országának szolgálhasson és hasznára lehessen?

A Perényi család ősei az Abaúj vármegyei Perény település lakói közül emelkedtek a köznemesség sorába. A család első jelentős alakja Perényi István zempléni főispán, királyi asztalnokmester és tárnokmester volt. A Hunyadi család bizalmi emberének számított, 1464-ben részt vett I. (Hunyadi) Mátyás koronázásán. 1465-ben egy birtokper kapcsán hatalmaskodás vádjában bűnösnek találták, fő- és jószágvesztésre ítélték, melyből az előbbit vérdíjjal megválthatta. A következő évben az uralkodó az ítéletet visszavonta, István a családi birtokokat visszakapta, s 1468-69-ben lovászmesteri tisztséget viselhetett. Fia, Imre még jelentősebb pozíciókig jutott: horvát bán, majd az ország nádora (1504-1519) lett. Részt vett a Habsburg-Jagelló házassági szerződés létrehozásában, szolgálataiért német-római birodalmi hercegi címet is kapott. Ekkor már jelentős birtoktestek és várak voltak a család kezén: Terebes, Füzér, Csorbakő, Ónod, valamint Valpó és Siklós. Báthory Magdolnával kötött házasságából született Ferenc és Péter. Előbbi 1513-tól nagyváradi püspöki címet viselt, s a mohácsi síkon esett el.

Az 1502-ben született Péter folytatta apja politikai pályáját, temesvári főkapitányi, temesi és abaúji főispáni, valamint koronaőri tisztségeket töltött be. Részt vett a mohácsi ütközetben, ő vezette a magyar sereg balszárnyát, amely az anatóliai seregtesttel szemben a korabeli török források említése szerint nagy vitézséggel harcolt. 1526. októberében jelen volt a Szapolyai János által szervezett tokaji gyűlésen, ahol a rendek az ország megmentésről tanácskoztak, majd komoly szerepet töltött be november 11-én a székesfehérvári királykoronázáson: Várday Pállal közösen tartotta Szapolyai János feje fölé a koronát, amit a szertartást követően azonnal a füzéri várába vitt. Szapolyai rábízta az erdélyi vajdaságot, mely címet addig ő maga viselt, s ekkor adományozta számára Sárospatak és Újhely várait, tartozékaikkal együtt. Az 1526. december 17-én Pozsonyban királlyá választott I. (Habsburg) Ferdinánd a következő év elején maga írt levelet Perényinek, melyben büntetlenséget ígért neki, s táborába hívta őt, egy későbbi levelében pedig arra kérte a főurat, hogy addig ne valljon színt, míg ő haddal nem jön az országba. Ferdinánd 1527. november 3-án Székesfehérváron tartott koronázására Perényi maga vitte a koronát, s megerősíttette a Szapolyai Jánostól korábban kapott adományait. A Lengyelországba menekült Szapolyai ezt követően szövetséget kötött I. Szulejmán szultánnal, aki 1529-ben két sereget is indított János megsegítésére. A hír hallatán a siklósi birtokán tartózkodó Perényi Sárospatakra akart menekülni, de Szerecsen János tolnai ispán Kajdacsnál családjával, kincseivel és a nála lévő koronával együtt elfogatta, s János királynak adta. János „továbbajándékozta” őt a szultánnak, aki megújíttatta vele a Szapolyainak tett, megszegett hűségesküjét, majd újra János kezére adta Budán. Noha Szapolyai biztosította jóindulatáról és szabadon engedte, a főúr mégsem csatlakozott újra hozzá. Az 1531. és 1532. évi ún. királytalan országgyűléseken Perényi saját tróntörekvéseinek adott nem is annyira burkoltan hangot. Nem túlzás azt állítani, hogy Perényi Péter egész politikájából az a ténykedés olvasható ki, hogy saját magát tartotta a korona legalkalmasabb örökösének.

Magyar királlyá koronázását a Porta segítségével képzelte el, számításai azonban nem váltak be. 1532. július 13-án Eszéknél jelentkezett a Bécs felé igyekvő törökök táborában Ibrahim pasánál, ám korántsem a várt fogadtatást kapta: bő egy évig kellett raboskodnia Budán, Ferenc fiát pedig a törökök túszként magukkal hurcolták. Ezt követően megújította a Szapolyai Jánosnak tett és többször megszegett esküjét. 1536-tól kezdődően mind erősebben jelentkezett a két király közötti békekötés igénye, s Ferdinánd mindent megtett, hogy Perényit a maga pártjára állítsa, aki hajlott is erre. Mondanunk sem kell: nem ingyen, hanem Diósgyőr váráért cserébe. Közben bekapcsolódott a két király közötti megegyezés létrehozásába is, 1537. decemberében újonnan épített sárospataki várában zajlottak a következő esztendőben aláírt váradi szerződést előkészítő tárgyalások. A váradi béke támogatásával Perényi kivívta Szulejmán haragját, aki állítólag ekkor mondta róla a bevezetőben idézett jellemzést.

Főhősünk 1540 tavaszától újra foglalkozott a Jánostól történő elszakadás gondolatával, s júliusban hosszú levélben kérte Thurzó Eleket, hogy segítse elő pártváltoztatását. Szapolyai rövidesen bekövetkezett halálával már esküje sem kötötte, így 1540 őszén ismét Ferdinánd pártjára állt, s az országos főkapitányi és kancellári méltóságot is megkapta. Mivel ekkor sem rejtette véka alá török kapcsolatait, s ez azzal a nem megalapozatlan gyanúval járt, hogy esetleg információval látja el törököt a Buda visszafoglalására készülődő keresztény sereggel kapcsolatosan, Ferdinándnál végérvényesen betelt a pohár: 1542. októberében vasra verték, s fogságba vetették. Innen csak közvetlenül halála előtt, 1548-ban szabadult. Így ért tehát véget a kora újkori Magyar Királyság egyik legellentmondásosabb szereplőjének élete, aki Újhely várában is biztosan építkezett. Ezt bizonyítja egy 1533-as évszámmal ellátott kapuív záró elem, mely az egyetlen ismert szórvány lelet volt a várból a feltárások megkezdése előtt. Hátha egyszer egy Perényi-címeres kőfaragvány is előbukkan majd a vár törmelékhalma alól, s ha így lesz, sokkal jobb szívvel fogunk gondolni a kizárólag Perényi-pártinak tartható Péter mesterre!

JSN Megazine template designed by JoomlaShine.com