„Mi egy tornyot pataki várunkban, amelynek északi részén emelkedik, de még befejezetlen, s nevünk alatt épült, jónak láttuk örök időkre hívünknek, Ubul fia Mihály ispánnak adományozni, úgy, hogy azt ő fejezze be, és birtokolja mindenkoron…”


Előző bejegyzésembe utaltam arra, hogy az újhelyi vár Árpád-kori történetéről fogok röviden szólni. Kezdjük mindjárt azzal, hogy az újhelyi várat ekkortájt patakinak hívták. Ennek az az oka, hogy a 14. század elejéig Sátoraljaújhely a pataki ispánság területén feküdt. A terület királyi birtok volt, az ehhez hasonló királyi uradalmakat erdőispánságoknak nevezzük. Sátoraljaújhely alapítása és a vár felépítése az ország tatárjárást követő újjáépítésének a része volt. A várat 1261-ben, IV. Béla elsőszülött fia, István herceg által a sátorelői hospesek részére kiadott kiváltságlevélben – amely a legkorábbi magyarországi városprivilégium! – említik először. István ekkor Erdély hercege volt, ám uralma több északkelet-magyarországi megyére, s ezek mellett a pataki erdőispánságra is kiterjedt. A vár a várostól DNy-ra jól védhető hegyre épült, minden bizonnyal István herceg parancsára. Építésének célja az volt, hogy egy esetleges támadás alkalmával menedékül szolgáljon az ispánság lakóinak. 1262-ből egy nagyon érdekes oklevél maradt fenn a várral kapcsolatosan. Ebben a herceg a Balog-semjén nemzetségből származó Ubul fia Mihály ispánnak adományozta a vár északi tornyát, mely akkor még befejezetlenül állt. A herceg kötelezte a bizalmi emberének számító Mihályt arra, hogy a torony építését fejezze be, ugyanakkor lehetővé tette számára, hogy ezt a tornyot örököseire hagyhassa. A tornyot szabadon, a várnagy joghatósága alól kivéve bírhatta, csak háborús időszak jelentett kivételt: ekkor a vár teljes területén a várnagy parancsolt. Mihály comes és családja ostrom esetén használati jogot is kapott a várban lévő ciszternára, sőt, még vámmentességet is a torony szükségleteire szállított élelmiszer kapcsán. Ez az oklevél különösen annak fényében érdekes, hogy a régészeti kutatás a Várhegy északi csúcsán (egész pontosan az ÉNy-in) egy torony maradványát hozta napvilágra 2015-ben. A torony kutatása még nem fejeződött be (e sorok születésekor is zajlik éppen) így véglegeset még nem mondhatok róla, de pár információt azért már igen. Annyi bizonyos, hogy ez a torony egyenlő szárú háromszög alaprajzzal bírt. A szárak 7 méter, a déli, rövidebb oldal 5 méter hosszúságúak. A torony sziklára épült falai 1.5-2 méter magasságban állnak. Déli falának közepén egy íves ajtókeret került elő, ám ez egészen bizonyosan későbbi a torony falainál. Itt eredetileg nem nyílhatott bejárat, a falat utólag – az ajtókeret pontosabban nemigen keltezhető kialakítása alapján vélhetően valamikor a 15-16. században – törhették át, s ekkor helyezték el benne az egyszerű élszedéssel ellátott ajtókeretet. Ekkor a torony földszintjét már pinceként használhatták a vár tulajdonosai, ám a torony első építési periódusában annak földszinti része a várudvarról nem volt megközelíthető.
Mit lehet tudni középkori váraink tornyairól, melyet a szakirodalom általánosságban öregtornyoknak nevez? A várakban található egy, vagy több ilyen jellegű torony a korai időkben elsősorban a védelmet és a biztonságot szolgálta, bár a nagyobb alaprajzú tornyok esetében feltételezhető a lakófunkció is. Az öregtornyok alaprajza leggyakrabban négyszögletű volt, de előfordul a kör és a többszögletű alaprajz is. Az újhelyihez hasonló háromszögletű toronyforma meglehetősen ritkának számít. Általánosságban jellemző ezekre a tornyokra, hogy egy földszintből és három, vagy négy emeletből, illetve egy tető alatti védelmi szintből álltak. Pincével nem rendelkeztek, hiszen a leggyakrabban a sziklás talajra építették őket, miként az újhelyit is. A tornyok földszintjének belseje általában magas és boltozott tér volt. A bejárat nem itt, hanem az első emeleten nyílott, amit valamiféle létrán, rámpán keresztül lehetett megközelíteni. A földszinti térbe belülről, az első emeletről lehetett lejutni.
Az újhelyi vár északi tornyához hasonló, meglehetősen szűkös, kis területű öregtornyok legfőbb funkciója az volt, hogy egy ellenséges támadás esetén végső menedékhelyként szolgálhasson tulajdonosa és családja számára. Az újhelyi várban feltárt torony az 1262-es, Mihály ispánnak tett adománylevélben szereplő toronnyal azonosítható, s mint ilyen, a vár eddigi legkorábbi ismert részletének számít. A torony környezetének kutatása sok meglepetéssel kecsegtethet, s talán az építés és pusztulástörténet vonatkozásában is szolgál majd fontos, új adatokkal. Noha Újhely várát elsősorban egy újabb mongol támadás ellen építették, első ostromát mégsem a tatár hordák, hanem egy súlyos belviszály kapcsán kellett átélnie. Erről írok legközelebb.

JSN Megazine template designed by JoomlaShine.com