"Térjünk a tárgyra!” rovatunk a Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeum színes gyűjteményében megtalálható tárgyak közül tár egyet a nagyközönség elé hétről hétre.


Bemutatjuk a „389. számú Magyar Királyi lotto gyüjtöde” sátoraljaújhelyi hivatalos réz pecsétnyomóját a 20. század elejéről.

1620-ban, Genovában tartottak először lottóhúzást, a játék folyamatosan meghódította előbb egész Itáliát, majd a kontinenst. Magyarországon 1763-tól tartottak lottósorsolást, de csupán a 19. századra honosodott meg igazán. A kiegyezés után a törvényhozás az 1868. évi XV. törvénycikkel felállította az önálló magyar lottójövedéket. E törvény értelmében a lottó a kincstár részére kizárólag fenntartott vállalatnak nyilváníttatott. Lottóval az országban négyszáznál több gyüjtöde foglalkozott. Többnyire gabonafelvásárlók, dohányosboltok, kocsmárosok kaptak a gyűjtésre jogosítást. 

Az egykori magyar lottó kilencven szám közül öt nyerőszámot sorsolt ki. Többféle játékmódot ismert: elfogadtak betétet határozatlan egyes húzásra (a fogadott szám az öt nyerő bármelyike), határozott egyes húzásra (előre meghatározta a fogadó, hogy számát az öt nyerő között hányadiknak fogják kihúzni), továbbá volt ambó és ternó, melyek másod, illetve harmadfokú számkombinációkat jelentenek.

JSN Megazine template designed by JoomlaShine.com