"Térjünk a tárgyra!” rovatunk a Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeum színes gyűjteményében megtalálható tárgyak közül tár egyet a nagyközönség elé hétről hétre.


Az itt bemutatott sörösüveg Bettelheim Márton (1845. Sátoraljaújhely – 1909. Sátoraljaújhely) sör- és borkereskedő, szikvízgyáros üzeméből származik. Bettelheim 1864-ben létesítette az első ismert újhelyi sörlerakatot, ahová a kassai Bayer és Bauernebl gyárból szállította az italt. Megyebizottsági tag és a Sátoraljaújhelyi Bankegyesület alelnöke volt. 1896-ban szikvízgyárat alapított - ekkor hat másik szikvízgyár működött a városban. Halála után fiai vitték tovább üzletét. 1900-ból van biztos adatunk egy másik helyi sörkereskedőről, Rübner Hermanról, akinek cégét ekkor jegyezték be, és szintén foglalkozott borkereskedelemmel is. A sörkereskedéssel kapcsolatban nem állnak rendelkezésre adataink az ital árazását illetően, azonban tudjuk, hogy Bettelheim régi szamorodni borból 3 litert 6 koronáért, édes aszúból 2 litert 32 koronáért bérmentve szállított 1911-ben.

A sör rövid története

Egy 2002-ben végzett észak-kínai ásatáson fellelt, mintegy 9000 éves agyagedényekben a kutatók egy már sörszerű ital nyomait lelték meg. E sörjellegű ital ízét rizs, méz és galagonya egyaránt gazdagította. A következő ismert adatunk a Kék-Nílus völgyéhez köthető. A mai Szudán területén cirokalapú, körülbelül 7000 éves italt azonosítottak. A sumer kultúra is nagy sörfogyasztó volt, a Krisztus előtti II. évezredben már bizonyosan közkedvelt ital volt a sör, külön istennőt is tulajdonítottak neki.

Már az Árpád-korból vannak a sörfogyasztásra vonatkozó adataink hazánkat tekintve is. Északkelet-Magyarországon pedig a kései középkortól van bizonyítható hagyománya a sörfőzésnek. A régióban Kassán vannak a legrégebbi gyökerei, de az uradalmi központok (mint Miskolc, Kassa) mellett a hegyaljai mezővárosokra is jellemző volt a sörkészítés, Borsod Vármegyét tekintve pedig a kisebb települések közül Szendrő 1570. évi urbáriuma is tájékoztat „sernevelő” működéséről. Az ivóvízhiányra kiváló, és a bornál olcsóbb és egyszerűbb megoldást nyújtott a „serfőzés”.

I. Rákóczi György birtokai közül több zempléni településen is működtek serfőzők, (pl. Sárospatak, Erdőbénye), II. Rákóczi Ferencnek pedig szintén voltak „serfőzői” Zemplén területén, többek között Tokajban és Tállyán is. Barancson és Királyhelmecen is régi hagyománya van a nedű készítésének. Fontos kiemelni, hogy Hegyalján Tokaj nem csak a bornak, hanem a sörfőzésnek is a központja volt, és éppen ezért Tokajban volt a legjelentősebb a sörfogyasztás is. Sátoraljaújhelyen a pálosok honosították meg a sörfőzést.
1569 és 1689 között 33 felső-zempléni faluban szedték a komlót vagy árulták a földesúr sörét. Nem csupán a földesurak számára, hanem maguk számára is főzhettek sört a jobbágyok, ha minden üst után évi 2 Forint adót fizettek.
Az 1800-as évek derekától datálható az a folyamat, amelynek során a sör többé nem kisüzemi, főzdei viszonyok között, hanem gyárakban, kifejezetten nagyüzemi, tömeges termeléssel készült. Kassán 1858-ben alakult meg a Bayer és Bauernebl sör- és malátagyár 50 munkással, s a századfordulón már 50 000 hl sör termelésére volt képes.

et.

JSN Megazine template designed by JoomlaShine.com