"Térjünk a tárgyra!” rovatunk a Petőfi Irodalmi Múzeum – Kazinczy Ferenc Múzeum színes gyűjteményében megtalálható tárgyak közül tár egyet a nagyközönség elé hétről hétre.


Jelen trombitát a sátoraljaújhelyi Dohánygyári Fúvószenekar a fennállásának 90. évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítás után adományozta sok más hangszerrel és relikviával együtt a múzeum számára 2016-ban. Elkészülése 1910 és 1920 közé datálható Budapesten, Schlagmüller Béla hangszerkészítő műhelyéből.

A zenekart 1926-ban alapították. Eredetileg Hollós Géza vezetésével és Lipcsei László szakmai irányításával egy nyolc, később tizenegy tagú vonószenekarként kezdte működését, mely igen hamar kibővült fúvós hangszeresekkel. Nem sokkal alakulásuk után részt vettek nem csupán a gyár, hanem az egész város kulturális életében. Játszottak bálokban, egyházi rendezvényeken (esküvőkön, körmeneteken), kirándulásokon, tereken, elemi iskolások tornaünnepélyén, levente rendezvényeken - az 1930-as évektől már saját egyenruhában. A II. világháború alatt a zenekar a behívók miatt szüneteltette működését. A háború után a taghiánnyal küszködő MÁV zenekarral és a betiltott levente mozgalom egykori zenekari tagjaival egyesülve jött újra létre a formáció. A zenekar állandó szereplője lett a környék politikai megmozdulásainak. Az ’50-es évekbeli hullámvölgytől eltekintve folyamatosan nőtt a létszám és a színvonal is egészen a ’90-es évekig.

A hangszerről általában

A trombita a nyugati zenében használt tölcséres fúvókájú, más néven rézfúvós hangszerek közül a legmagasabb hangú. Hangfekvése a kürt, a harsona és a tuba fölött van. Tágabb értelemben trombitának nevezünk minden olyan trombitaszerűen megszólaltatott egzotikus vagy népi fúvós hangszert, amelynek furata a trombitáéhoz hasonlóan szűk, túlnyomórészt hengerszerű. Trombitaszerű hangszerek már az ókori Egyiptomban léteztek, a görög szalpinxet ugyanúgy a trombita ősének tekinthetjük, mint az etruszk buccinát. Az ókorban és a középkorban katonai hangszerként jeladásra használták.

A vékony fémlemezből forrasztással, kalapálással, nyújtással előállított trombita a 10. században keletről, arab közvetítéssel érkezett Európába. A trombita a mai formáját a 15. században nyerte el és a barokk korban kezdték a műzenébe bevonni, továbbra is szinte mindig üstdobok kíséretében. Szelepekkel az 1830-as években szerelték fel. Kezdetben mélyebb, F hangolású volt, a mai B és C trombita a 20. század elején vált általánossá.

JSN Megazine template designed by JoomlaShine.com